Mi a méz?

Az emberiség egyik legősibb tápláléka a méz. Mi is tulajdonképpen a méz? A mézet a mézelő méhek a növények nektárjából vagy a növények levelein, hajtásain, ágain található édes nedvekből gyűjtik, majd saját mirigyváladékukkal vegyítve átalakítják és lépekbe ömlesztve mézzé érlelik.
A méz elsősorban növényi eredetű, cukrai vízből és a levegőben levő széndioxidból a nap hatására keletkeznek a növényekben. Ásványi anyagait a talajból a növények nedveinek közvetítetésével nyeri, fehérjéi elsősorban növényi eredetű aminosavak, enzimjei, hormonjai, valamint vitaminjai növényi és állati eredetűek.
A méh átalakítja a nektárban levő nádcukrot mézzé, illetve invertcukorrá, enzimek és savak közreműködésével, egyidejű bepárlás mellett. Az átalakulás még a tárolás közben is tovább folytatódik, ezért azt tartják, hogy a méz élő anyag.

Mi mindent állítanak elő a méhek?

• mézet: a méh a háziasítását is ennek köszönheti, hiszen tartós emberi élelemszükségletet elégít ki
• viaszt: gyertya alakjában sok-sok generáció köszönhette a világosságot
• virágport: ami negyven fokon szárítva, szénsavval tartósítva vált tápszerré
• pempőt: a dolgozó méhek etetik vele a leendő királynőt. Gyerekeknek, időseknek, lábadozóknak fontos erősítő, élénkítő szer.
• propoliszt: ami fertőtlenít, fájdalmat enyhít
• méhmérget: ami az ízületi és főleg a reumatikus fájdalmakat enyhíti

A méhcsalád tagjai

• az állandó petézést végző anya
• a virágokat és az édes nedveket adó növényeket látogató, nektárt és virágport gyűjtő, a méhkason belüli munkákat is ellátó nőnemű dolgozó
• a here, amely biztosítja a fiatal anya egyszeri, egész életre szóló megtermékenyítését

A méz összetétele

A különböző virágokból gyűjtött nektár és a növényekről behordott édesharmat különféle minőségű mézzé válik. A vegyes virágmézben átlagosan a következő anyagok fordulnak elő: gyümölcscukor, szőlőcukor, nádcukor, dextrin, melicitóz és maltóz, dulcit, egyéb cukrok, aminosav, vitaminok (A, B1, B2, B6, C, folsav, stb.), kálium, foszfor, réz, nátrium, mész, mangán, vas, kén, enzimek, kolloid anyagok, víz, egyéb anyagok.

A kémiai összetételben mézfajtánként igen jelentősek az eltérések. A méz fizikai tulajdonságát leginkább befolyásoló víz mennyisége 15-20% között, a gyümölcscukoré 22-44% között, a szőlőcukoré 32-49% között ingadozik, a nádcukoré 0,2%-ra csökkenhet hosszabb tárolás esetén, viszont egyes virágmézeknél a 10%-ot is elérheti.

Előfordulnak a mézben igen kis mennyiségben illat – és aromaanyagok, amelyek a méz eredetére adnak felvilágosítást, és pollen- (virágpor)vizsgálattal kombinálva ahhoz a virághoz vezetnek, amelyről a méh a nektárt gyűjtötte.
A legédesebbek azok a mézek, amelyekben sok a gyümölcscukor. Elsősorban ilyen az akácméz, melynek gyümölcscukor-tartalma az átlagos virágmézzel szemben 42% vagy annál több.
Azok a mézek, amelyeknek magas a szőlőcukor-tartalmuk, hamar kristályosodnak. A méz kristályosodása nem csökkenti a méz fiziológiai értékét és nem utal feltétlenül idegen anyag belekeverésére sem.
Ha a méz az üvegben kristályosodik ki, a háztartásban is helyreállítható eredeti állapota. Ilyenkor a mézes edényt egy nagyobb fazék 40 Celsius fokos vízbe kell állítani. Ilyen hőmérsékleten tartva, rövidesen folyóssá válik.
A mézeket eredetük szerint három csoportba szokás sorolni. Az első csoportba tartoznak az egyfajta virágról gyűjtött, legnemesebbnek tartott mézek, az akácméz, a hársméz, stb. A mézek második csoportját a vegyes virágmézek képezik, a harmadik csoport pedig a mézharmatméz, amelyet édesharmatból gyűjtenek a méhek.